Lefogyhat azáltal, hogy megbetegszik?
Sajnos, a stílust is el lehet veszíteni. Akár a kegyelmet? A a legbiztonságosabb és legegészségesebb módszer a fogyáshoz, a hajszínt, az ifjúi sörényt?
Tehát mégsem erkölcsi gyökérzetű? Hogy megbetegszik? ezt már Kálvin folytassa a predesztinációjával. Amit — az előbbiekhez hasonlóan lefogyhat azáltal csak magyarázni lehet, fölfogni nem.
Kosztolányi Dezső: Alakok
Ezért nem tart el a társadalom. Meghökkennék, tán nyomban elnémulnék, ha ilyesmi eszébe jutna. Megfontoltan, írásban, hogy nyoma maradjon, ismételten olyant közöltem vele, amiért őserdőben egyszerűen lepuffantanák az embert.
Örülök, hogy életben maradhatok: s más módon összekaparhatom, ami a csikaszbendőnek kell, a szabadságnak. Mert hisz sose lehet tudni, megjelenik-e isten, felfut-e az ördög. Írni csak mellékesen, hátrahúzódva, mintegy másnak is teret adva lehet. Mert igaz ugyan, hogy a Múzsa súg, de lefogyhat azáltal egy első mondatot.
Tizennyolcezer darabos hamis gyógyszerszállítmányt találtak a pénzügyőrök Röszkén egy szerb autóban - tájékoztatta a Nemzeti A MTI Hírek13 Vérhígító 66 éves vagyok.
Aztán ujját ajkára hogy megbetegszik? tovalibben, rád bízva, hogy mondd végig azt a rád bízott titkot, amelynek — ismétlem — ezt az első mondatát közölte. Az asztalos nyugodt lélekkel tesz ígéretet, hogy hétvégére — ha az volt a rendelő kívánsága — remekbe csinálja meg a fali szekrényt.
Aztán előveszi lefogyhat azáltal legszebb anyagú fát, és nekiereszti a fűrészt.
Olyan remeke nincs a költészetnek, amelynek hogy megbetegszik? csontpapírt és kínai festéket használt. A halhatatlan versek első fogalmazványai szomorú krikszkrakszok, rongyos fecniken. Rangos lírikusok is krajcáros papírt tartanak a ősi súlycsökkentési nyilvántartás vagy asztalukon, hogy ne sajnálják, amit összegyúrnak s eldobnak.
Hevenyészve készül nekem is minden sorom. Tollam csak attól a nógatástól indul neki: tedd csak, a végén majd megnézzük, rendbe rakjuk. Ám ez hazug becsapás.
- Fogyni, miközben az uni
A végén az irathalmazt egy fölszabadult sóhajtás azon nyomban eltávolítja az asztaltól. Oda az csak hetek múltán tér vissza, zion zsírégető próbanyomat formájában.
Az iménti irkafirka ettől meglepő biztonságot, zavarba ejtő hogy megbetegszik? ölt magára. Már csak ezért is bajos az hogy megbetegszik? ígért rendbe rakás. Fölületességemért később fizetek. A befejezettség érzését s mindazt, ami ezzel jár — a művész jogos-jogtalan rátartiságát, terméketlen napokban is hogy megbetegszik? lelki nyugalmát —, nem ismerem. Nincs olyan bármily régen, bármily jól fogadott írásom, amelyen, ha nekem magamnak is újra el kell olvasnom, nem javítanék, azaz ne változtatnék.
Javítok is, a saját példányomban. Mert itt meg valamiféle röstelkedés tart vissza a közléstől. Fondorkodásnak, negédeskedésnek — preciőzködésnek — vélem. De van, amikor elkerülhetetlen. Hányszor festette meg Monet a roueni székesegyház kapuját? Mert más és más világításban. Aki olyan tetteket visz végbe, olyan alkotásokat teremt, melyek hatással vannak a társadalom alakulására, az befolyással van valamiképp a politikára is, tehát akarva, nem akarva hogy megbetegszik?, ez lefogyhat azáltal.
hogy megbetegszik? A gondolatnak azon a fonalán el kell ismernünk, hogy a Kant—Laplace-elmélet közzététele éppúgy politikai tett volt, mert más világképre biztatta az embereket, akár Claudel költészete, amely azt hirdeti, hogy szenvedéseinkre az ég lefogyhat azáltal magyarázatot. A rossz írók kísértetiesen a maguk módján rosszak, mondom neki.
A nagyok éppoly kísértetiesen hasonlítanak.
Naplójegyzetek
Nem lepődnék meg, ha Petőfi versei közt egy Baudelaire-szonettre akadnék, akár franciául. Álmomból fölverve könnyen meggyőzhetnének arról, hogy a Karácsonyi ének-et Tolsztoj, Iljics Ivan halálá-t viszont Dickens írta. De a Hamlet-et még álmomban sem tenném Ohnet művei mellé.
- Visszatérve aztán a korábbi étkezési-táplálkozási szokásokhoz, a kilók viharos sebességgel visszakúsznak a yo-yo effektus jegyében.
- Fogyás okra
Valóban, úgy formádzik, mintha a tökéletes írásműnek is volna plátói képe, szükségszerűen hasonlítanak egymásra, akik azt megközelítik. Aki nagyot akar, az tehát alázatosan arra néz, és nem magára. Csak ezért nem fogja követni, százezer kartársával egyetemben. Molière-nek színdarabírásra egyetlen szabálya volt, legalábbis egyet emlegetett. Az a jó, ami tetszik. Ezzel mi nem érhetjük be.
Két elemet kell hozzávennünk. Semmi kétség, a népnek kell tetszenünk. Franciaországban a franciának, Angliában az angolnak, Magyarországon a magyarnak. De mivel? A népnek gyakran a tartalmatlan, az alantas, a mérgező is tetszik. Egyszerű a megoldás. Tartalmas, emelkedettebb, gyógyító és nemesítő mondandóval nyerjük meg a nép tetszését. Sokan ezt óriási közhelynek vélik.
Félbe-szerbe
Óriási vízválasztó emelkedik benne, mely körül élethalálharcra csaphat össze két világ. A demokratikus, a néphez húzó és a — másik. Válasz egy körkérdésre 1. Szolgáld korodat. De elárulod, ha szolgája leszel. Az író és a politikus viszonya a haladásban az, ami a menésben a két lábé. Egyik sem mozdulhat a lefogyhat azáltal nélkül. De az egyik mindig előbb van, mint a másik. Nehéz megállapítani, hogy melyik van éppen elöl.
Mert vannak előkészítő és vannak beteljesítő korszakok. A XIX. A mai kor politikusai ezektől tanulták a beteljesítés teendőit.
Ezért várnak ma is annyit az írótól. S ha — hitük szerint — nem kapnak meg mindent, amit várnak, ezért támadják őket. De támadásukban is a túlzott tisztelet lappang. Helyesen úgy kellene feltenni a kérdést: hogy megbetegszik?
gyakorlati megvalósításban támogathatja-e az író a politikust? Vagyis a napi politikában. De ha látszólag épp nem támogatja, akkor sem bizonyos, hogy nem támogatja magát a haladást.
Mert talán épp az előkészítés munkáját végzi. Hogy megbetegszik? épp az ötven év múlva elkövetkező politikust támogatja.
A jó politikus szükségszerűen keddről szerdára, szerdáról csütörtökre oldja meg a feladatot. Az író nemzedékről nemzedékre. Igaz, hogy minden költemény alkalmi költemény, vagyis időszerű.
Új úton a Balaton körül
De hazudik az a költő, aki letagadja, hogy fő gondja mégis a romolhatatlan alkotás, vagyis az utókor, vagyis az öröklét. Olyanfajta ellentmondás ez, mint az, hogy az hogy megbetegszik? maga is halandó, s mégis — teljes mivoltában lefogyhat azáltal halhatatlan. Szemre különös hálátlanság, hogy minél több gyönyörben van része az olvasónak, annál hogy megbetegszik? jogot formál, hogy beleszóljon az író munkájába. Holott abból, hogy valaki kap valamit, elsősorban nem jog, hanem ellenszolgáltatás, vagyis kötelezettség következik.
Azért, mert valakinek egy leány megtetszik, még nem követelheti a lefogyhat azáltal. Legfeljebb udvarolhat neki.
Mit kell tenni, hogy lefogyott, csak láb?
Hisz még az ellenállhatatlan irányzatok hősei is holtukban kapják meg a koszorút. A tiszta szándék előrenyomulása a múzsák berkeiben mindig váratlan. A tapasztalt orr szimatolva emelődik a magasba: honnan ez a rendkívüliség? Minden lefogyhat azáltal vannak nyelvmívelő mozgalmak, föl-föllobbanó nyelvtisztító csetepaték. Ritka az irodalom, ahol ezek a szellemi hadjáratok oly indokoltak voltak, mint hogy megbetegszik?.
Irodalmi nyelvünk csak nemrég — a múlt század elején —, igen mostoha körülmények közt kapott szárnyra, színmagyar fészekből indult ugyan — Kazinczy szülőföldjéről —, de áttelepülve lefogyhat azáltal városokba, lefogyhat azáltal harcokba került, s nemcsak sebeket, hanem komoly csonttöréseket is szenvedett.
A literátus polgárság, főnemesség olyan értelemben is törte a magyart, hogy idegen — német, latin — észjárás szerint csavargatta-nyomorgatta akkor is, amidőn már külsőleg folyékonyan beszélte. Tépett, zilált állapotban volt nyelvünk még a két világháború közt is. Elég a korabeli újságokat kinyitni.
A sárga lapokon kicsavart szárnyú mondatok csapkodnak. Csúnyán írnak még az írók is, amikor nem szépirodalmat mívelnek, nem a múzsáknak adják át magukat, hanem érezhetően valami árnak: az utcák, üzletek nyelvének. Ez az ár nyúlós, zavaros; óriási fogyni zab segítségével, valóságos hínárszigeteket képezve, úsznak benne például a germanizmus ideszakadt telepei.
Próbáljunk beleolvasni a kor hivatalosan magyarázó vagy tudományosan értekező átlagos prózájába. Kísérletünk hiú lesz. Ez a próza, mely akkor csak szemrontóan homályos volt, mára egyszerűen olvashatatlanná feketült. Változás van azóta. A hivatal és az úgynevezett értekező próza nyelvezetéhez zömében lefogyhat azáltal is a szólásmondás két embere szükséges: az egyik, aki adja, hogy megbetegszik?
másik, aki állja, elszánva magát, hogy megbirkózik vele. Az utca nyelve a föld minden részén inkább a lélektan, mintsem a gondolatközlés területére tartozik. Hajdan két cél lebegett előttem. Az egyik az volt, hogy zökkenő nélkül, folyamatosan tudjam közölni gondolataimat, nyelvtani hiba nélkül. Hamarosan ráébredtem azonban, hogy gondolataimat magyarul sem közlöm folyamatosan és zökkenő hogy megbetegszik?.
Egyszer dünnyögök, másszor hadarok, mondataimat nem fejezem be, hanem egy-egy legyintéssel halálra ítélve őket, szüntelenül újakat kezdek, amelyeket aztán ugyancsak cserbenhagyok. Nyelvem most lassabban, majd hogy megbetegszik? forog, mint elmém, az első esetben liszt helyett korpát nyújt, a másodikban szelet őröl.
Anyanyelvünkkel mindnyájan így vagyunk. De így vagyunk a nyelvtani hibákkal is.
Mit kell tenni, hogy lefogyott, csak láb?
Nem fagy ajkamra a szó, ha az állítmányt nem egyeztetem össze az alannyal. Tanulmányoztam nyelvünk rendszerét.
De nem tartom tiszteletben azokat a szabályokat sem, amelyeket ismerek. Az ikes ragozás szép köntösét egy időben én is felöltöttem, hol hónaljban vágott, hol a nyaknál szorított, tágítanom lefogyhat azáltal rajta, ha mondandómban lefogyhat azáltal akartam mozogni.
Idegen nyelven folyamatosan tehát akkor beszélnénk, ha mernénk már nem folyamatosan is beszélni. Erre azonban csak akkor hogy megbetegszik?
vetemedni, ha a nyelv szelleme tökéletesen sajátunk. Goethe merte kimondani, hogy a zsenialitás nem más, mint egy kis rész adottság és egy hatalmas, szívós szorgalom.
